Tudni kell nemet mondani, mert ez egy művészet, nem a pénzről szól. Csáki Attila tetoválóval beszélgettünk

Csáki Attila, avagy Tzotzi Szatmárnémeti talán legismertebb tetoválója. Mindig közel állt hozzá a rajzolás, festészet, 16 évesen kezdett tetoválni, amikor egy ismerőse kérte, hogy vigyen fel a bőrére egy mintát. Egy saját bevallása szerint „összetákolt” tetoválógéppel készítette az elsőt. Folyamatosan fejlesztette magát, mert úgy tartja, egy lelkiismeretes tetováló mindig tanul, csiszolja tudását. Ma már csúcskategóriás német gépekkel dolgozik Szatmárnémetiben és Németországban, ahol szintén kialakult vendégköre van.

Mi a tapasztalatod, milyen visszajelzések érkeznek hozzád - mennyire elfogadott ma Szatmár megyében a tetoválás?

Nem csak Szatmár megyéről, hanem egész Kelet-Európáról vagy Nyugat-Európáról beszélhetünk, hiszen a helyzet ugyanaz. Az emberek most már nagyon nyitottak, elfogadják a tetoválásokat, sőt a munkahelyeken sem okoz gondot a viselése. Orvosok, ügyvédek, rendőrök, tűzoltók is tetoválva vannak, a tábor pedig folyamatosan nő. Tíz évvel ezelőtt még más volt a helyzet, de ma már az idősebb generáció is megbékélt vele, hiszen egyre többfelé látnak ilyet.

Sőt, 60 év feletti klienseim is vannak, persze nem olyan sokan. Nyugat-Európában viszont jóval nagyobb divat az idősök körében a tetoválás, ott kicsit felszabadultabb ez a korosztály, sokan a második fiatalságukat élik. Kevesebbet foglalkoznak a munkával, többet törődnek magukkal, élvezik az életet. Ezért van az, hogy az 50-60 éves korosztály túlnyomó többségének van valamiféle tetoválása.

Itthon melyik korosztály teszi ki a klientúra nagy részét?

Egyértelműen a 20-30 év közöttiek vannak a legtöbben. Állíthatom, hogy szinte minden fiatal szeretne, de nem mindenki engedheti meg magának a minőségi tetoválást. Vagy mert nem dolgoznak és nincs rá pénzük, vagy a szüleik még nem engedik nekik. De amikor már elkerültek otthonról, van saját keresetük, akkor megvalósítják álmukat.

Ha a fiatalokról beszélünk, mondd el kérlek, milyen kortól készíthet valaki tetoválást, van valamiféle megkötés?

16 év alatt nem szabad tetoválni, erre törvény van, ez egyfajta fiatalkorú megrontásának van elkönyvelve. Akkor sem, ha a szülő beleegyezik ebbe. Lehet, hogy a szülő nincs tisztában azzal, hogy mit jelenthet majd a gyermekének, hogy tetoválva van, hiszen ez egy életre szóló döntés. 16 és 18 év között szülői beleegyezéssel lehet tetoválást készíteni, úgy, hogy az egyik szülő jelen is van a szalonban. Ki kell töltenie továbbá egy nyilatkozatot is, hogy engedélyezi. 18 év fölött pedig már felnőtt, maga dönthet arról, hogy vállal-e egy ábrát a bőrén, amit akár egész életén át viselni fog.

Mi a trend, mit tetováltatnak magukra a szatmáriak?

Akárhol Európára érvényes a trend: általában valahonnan inspirálódnak az emberek. Hírességek, labdarúgók, színészek, énekesek tetoválásait látják, és vannak, akik ezeket, vagy ehhez hasonlókat másoltatnak magukra. Van a másik réteg, akik egyéniségek és maguk választják ki maguknak a mintát, ami tükrözi az egyéniségüket. Vannak, akik maguk találják ki a mintát, amit magukon viselnének, mások például képzőművészeti alkotásokból ihletődnek.

Tisztáznunk kell: vannak művészi és vannak szimbolisztikus tetoválások. Sokakat megkérdeznek, hogy mit jelent számukra a magukon viselt minta. Lehet, hogy az csak egy művészi alkotás, aminek különösebb jelentése nincs. A szimbolisztikus tetoválásoknak viszont jelentésük van, ami általában egy szeretett személlyel, fontos életeseménnyel kapcsolatos. Ez nem csak szimbólum lehet, hanem akár portré, dátum, de lehet egy elhunyt személyre való emlékezés is.

Több kérdésem is Szatmárra vonatkozott, de te jóval nagyobb területre adtál választ. Eszerint megyénk, vagy Románia nincs lemaradva Európától a tetoválások terén?

Tíz évvel ezelőtt még azt mondtuk: le vagyunk maradva. Kevésbé volt nyitott a társadalom, de ma már itt is egyre több a nyaktetoválás, akár arctetoválás. Még megnézik az emberek a feltűnőbb tetoválásokat, de ez nem rossz. A tetoválás egy művészeti ág, vannak olyan alkotók, akik akár fotorealisztikus portrékat visznek fel a bőrre, elképesztő munkáik vannak. A szatmáriak a minták kapcsán is felzárkóztak, olyan elképzeléseik és elvárásaik vannak, amelyek elkészítése szinte már lehetetlen. De ezekre is szükség van, szeretjük a kihívásokat!

Én úgy vélem, a jó tetováló is holtig tanul, minden kihívásból tanulni lehet, minden ilyen egy újabb tapasztalatszerzése lehetőség. Persze mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy mit tud, ennek fényében kell vállalnia nehezebb munkákat is.

A Facebookon gyakran olvasni a kérdést-kérést: valaki tetoválót keres, ajánljanak neki. Mennyire helyes szóbeszéd alapján tetoválót választani?

Én minden érdeklődőnek, ismerősnek azt mondom, hogy ha bárhová elkerülnek a világban és tetováltatni szeretnék magukat, olyan embert válasszanak, akinek látták már egy legyógyult munkáját. A tetoválásnál nagyon fontos, hogy pár hónap múlva nem úgy néz ki, mint frissen. Minden tetoválásra ránő egy bőrréteg, ami bemattítja, talán halványítja a mintát – bőrszíntől függően. A különböző bőrtípusok esetében változhat a tetoválás színe: fehér bőrön a fekete tetoválás kékes-szürkés árnyalatot, a kreolabb bőrön zöldesebb színezetet kaphat. Ezért is fontos, hogy lássuk a meggyógyult munkát, mert az elárulja, mennyire érti a dolgát az alkotó.

Ne a Facebookon látott képek alapján döntsünk, azok friss alkotások, néha még egy kis színezést is tesznek rá, tehát nem valós a kép. Érdeklődjünk arról is, hogy mennyire elfoglalt egy tetováló. Ha nem tud egyből fogadni, azt jelenti, hogy sok munkája van, sokan ismerik és értékelik a munkáját. Nem mondom, hogy amatőr tetoválóhoz ne menjen senki, mert nekik is kell fejlődni, de tisztában kell lenni vele, mit várhat tőle az ember. Mindannyian sablon után dolgozunk, de vannak árnyékok, vonalak, amik sokat elárul arról, mennyire profi egy tetováló. Egy tanácsot érdemes megfogadni: egy jó tetoválóra érdemes várni. Érdemes vele akár többször egyeztetni is, hogy pontosan mit is szeretnénk magunkon viselni. Meg kell vele beszélni azt is, hogy hogyan kell felkészülni egy tetoválásra.

Miért, különösebb előkészületet igényel a kliens részéről?

Jó, ha egy nappal a tetoválás előtt a kliens már nem fogyaszt alkoholt, kipihenve, jóllakottan érkezik a szalonba. A munka előtt nem ajánlott a kávé vagy energiaital fogyasztása sem. Ez mind hatással van a gyógyulásra.

A kávé, vagy az energiaital például felviszi a vérnyomást, csökkenti a véralvadást. Oda kell figyelni a vércukorszintre, ha az izgalomtól vagy a fájdalomtól lemegy, akár rosszullét vagy ájulás is bekövetkezhet. A kipihentség, jóllakottság segít, hogy problémamentes legyen a tetoválás – a kliensnek és a tetoválónak is.

Sokan nem gondolnak erre, de mondjuk arra sem, hogy a tetoválást nem elég megcsináltatni, hanem azt ápolni is kell.

Egy tetoválás szépsége két emberen múlik. Azon, aki készíti és azon, aki viseli. Ha egy tetováló tökéletes munkát végez, akkor már csak a viselőn múlik, mennyire lesz szép az ábra akár tíz év múlva is. Az ápolás ugyanis a legfontosabb. Vannak előírások ara vonatkozóan, hogy mit kell csinálni egy friss tetoválással, hogyan lehet gyógyítani – ugyanis 1-2 hét a gyógyulási idő.

A tetoválás legnagyobb ellensége a nap, az UV-sugárzás. Napon mindig naptejjel kell bekenni, így évekkel meghosszabbíthatjuk a magunkon viselt ábra szépségét, minőségét. Egy évtized után lehet javítani, frissíteni a tetoválást, de a naptól való védelem évekkel hosszabbíthatja meg ezt a periódust. Fontos az is, hogy egy naptól kifakított tetoválást ősszel-télen kell kijavíttatni, amikor esély sincs arra, hogy újra erős nap éri a bőrt. Figyeljünk arra is, hogy a szolárium fénye is a tetoválás ellensége. Azzal tisztában kell lenni, hogy egy kijavított tetoválás soha nem lesz olyan szép, mint az eredeti, ezért is érdemes vigyázni rá.

Volt már olyan kérés, amit visszautasítottál?

Jönnek be kliensek, tetszik nekik egy tetoválás, de ha én azt nem találom helyesnek, vagy nem látom azt, hogy neki jól állna, ilyenkor megpróbálok hatni rá. Nem mondok nemet, hanem javaslatot teszek rá, hogy állna az jól. De kell tudni nemet is mondani, mert ez egy művészet, nem a pénzről szól. Megpróbálunk valami szépet alkotni, amit az ember büszkén visel egész életében. Ha a kliens nem tudja megítélni, hogy nem helyes azt a mintát magára tetováltatnia, amit szeretne, inkább nemet mondok és elmondom neki, hogy miért.

De mi a gond? A tematika?

Akár az is lehet. Sokan bizonyos szimbólumokat magukra tetováltatnának, de nem tudják, hogy mit jelent. Vagy arab írás, amit Google Translate fordít, de nem biztos, hogy pontosan. Vagy kínai írásjel, ami valójában mondjuk a fogkrémet jelenti. Szimbólumot például olyat tetoválok, amit ismerek, vagy a kliens száz százalékban biztos a jelentésében. Vagy ha kell, rákeresek az interneten. Ha úgy ítélem meg, hogy nem vállalok el egy munkát, az lehet, hogy pillanatnyilag nem esik jól a kliensnek, de lehet pár év múlva majd megköszöni ezt nekem.

Egy tetoválónak fontos, hogy ha látják az alkotását, elismerően viszonyuljanak hozzá. A munkája őt is jellemzi. Sajnos sokszor látok elhibázott, rosszul elhelyezett tetoválásokat, például vállra varrt portrét, ami hátrafelé néz. Az izmoknak formájuk van, azokat követni kell. Egy íves részre nem lehet egyenes vonalat tenni, mert az megtöri a tetoválás áramlását. Egy laikus is látja ezt. Persze van már olyan, hogy valaki a vállára egy hátrafelé néző imádkozó kezet kért, de abban az esetben volt kapcsolat az új, és régebben a lapockára felhelyezett tetoválás között.

Mennyire gyakori, hogy valaki elfedeti a már meglevő tetoválását?

Ez nem számít kirívó esetnek, van, aki gyermekkori ballépést fedet el, szerelmi tetoválást is kérik, hogy tüntessük el, mert nem szeretnék, hogy az új szerelmük egy régi kapcsolatra emlékeztető ábrát lásson minden nap. Ebben az esetben is azt javaslom: odafigyeléssel válasszuk ki a tetoválót, nézzük meg néhány takarását, hogy biztosak legyünk abban, hogy azt majd büszkén tudjuk hordani.

Létezik tökéletes takarás?

Igen. Én például úgy dolgozom, hogy megpróbálom belevinni a régi ábra vonalait az új alkotásba. Nem a mintát, csak a vonalait.

Mi az, amit a legtöbben kérdeznek a tetoválásról?

Hogy fáj-e. A válasz röviden: a tetoválás fáj. Persze a fájdalom intenzitása függ a testrésztől és függ attól is, milyen hosszú időt tart az ábra elkészítése. Két-három óra múlva már erősebb a fájdalom intenzitása. Magát a fájdalmat úgy a legkönnyebb elképzelni, mintha a leégett bőrt vakarnánk. Persze van fájdalomcsillapító, ami külön tetováláshoz fejlesztettek ki. Ezek lidokain-tartalmú sprék, amit a kinyitott bőrpólusokra fújunk és tökéletesen elzsibbasztja a bőrt akár egy órára is. Vannak kenőcsök is, amit a tetoválás előtt kell felvinni a bőrre.

Hogy alakul a vendégkör? Visszajáró vagy új vendégből van több?

Visszajáróbál van több. Az új kliensek keresik a tetoválót, abból pedig sok van városunkban is. Hozzám azért jönnek vissza, akiken már dolgoztam, mert tudják, mit kapnak. És általában úgy van, hogy aki már ismer, hoz hozzám új embereket.